Mila négy gyertyája

Ég az első gyertya.
„Ma van karácsony?” – kérdezi Mila.
„Még nem” – mondja Anya.
„De már süthetünk valamit.”

Kész a keksz.
Az egyik fekete. Az egyik girbegurba.
Az egyik eltűnt.
Mmm!
„Nem mind!” – nevet Anya.

Ég a második gyertya.
„Ma van karácsony?”
„Még nem” – mondja Apa.
„De már barkácsolhatunk csillagokat.”
A legszebbet eltesszük.

A csillagok az ablakba kerülnek.
Egy, még egy, még egy.
Csak a ferde nem.
„Az nálam marad” – mondja Mila.
„Az lesz a legfelsőnek.”

Ég a harmadik gyertya.
„Ma van karácsony?”
„Még nem. De már…”
„Tudom, tudom!” – kiáltja Mila.
„Ne nézzetek ide!”

A csomag az ágy alá kerül.
Egészen hátra.
„Aki kukucskál, nem kap semmit!”
A ferde csillag vigyáz rá.
Pszt.

Ég a negyedik gyertya.
„MA van karácsony?”
„Majdnem” – mondják Anya és Apa.
„Segítesz nekünk a fával?”
„Meg tudom csinálni!”

Gömb, gömb, gömb.
Mind lent lóg. Odáig elér a kéz.
„Most már karácsony van?”
„Még egyet alszunk” – mondja Apa.
A fa teteje pedig üres marad.

Még egyet alszunk.
Ez a legnehezebb az egészben.
Kint csendesen hull a hó.
Mila lehunyja a szemét, és vár.

Szenteste. A nappali ajtaja zárva.
Mögötte zizeg valami. És csilingel?
Mila a lépcsőn ül, és vár.
A ferde csillag is vele vár.
„Most már karácsony van?”
„Mindjárt.”

És akkor eljön a pillanat.
Senkinek sem kell többé kérdeznie.
Csak a fa tetejéről hiányzik még valami.
A csillag!

Ragyog a fa.
Mila egy csillagos kekszet rágcsál.
„Holnap is karácsony lesz?”
„Még nem” – mondja Anya.
És mindhárman elnevetik magukat.